Mindössze 3 tényezőn: 

1. Megtalálod-e a megfelelő tanárt és helyszínt a tanuláshoz, ami ad egy keretet, egy rendszert a Te haladásodnak. 

2. Eléggé motivált vagy-e és kitartó, hogy magadtól is elővedd a tanulnivalót otthon, készülsz-e rendszeresen, utánanézel-e, ha valamit nem értesz.

3. Mered-e használni a gyakorlatban, az utcán, az étteremben, vagy bárhol, amit megtanultál. 

Aki ezek közül mindben igyekszik, sikeres lesz a nyelvtanulásban. (függetlenül attól, hogy mikor kezdi vagy mire készül)

Igen is, meg nem is.  

Az egyedüli, autodidakta módon való tanulás egy nagyon furcsa állapotot hoz létre. Az illető elkezd érteni sokmindent és úgy érzi egy nagyon jó szintre került. Aztán történik valami interakció egy anyanyelvűvel és rájön, hogy egy tőmondat összerakása félórába telik vagy legalábbis kimondva nagyon bizonytalan, akár meg sem értik. Ez bizony elveszi az ember önbizalmát és a tanulásba vetett lelkesedését is, hogy érdemes-e egyáltalán? 

Az elmúlt években számos esetet tapasztaltam, amikor úgy keresett meg valaki, hogy a passzív nyelvtudása óriási, de megszólalni nem mer / nem tud. 

Na most azt ne felejtsük el, hogy nyelvtudás = kommunikáció, azaz, megértem, amit a másik mond vagy ír nekem és én megértetem magam vele. Interakció nélkül az egész nem sokat ér. 

De! A magánóra eredményéhez egy hatalmas plusz, ha a kedvenc  filmeket, sorozatot eredetiben  nézed, időt szakítasz gyakorlásra, olvasol eredetiben, kiszótárazod az  új szavakat leckékben stb. 

Úgyhogy a sikerhez valójában mind a kettő kell; a szorgalmas autodidakta hozzáállás éppúgy, mint valaki, akivel tudsz beszélgetni és korrigál, mutatja az utat.

Vannak olyan módszerek, amik önmagukban nem érnek sokat; például:

"Letöltöttem egy szótanuló applikációt és amikor van egy kis időm, ezzel játszom." 

"Vettem szókártyákat."

"Felirattal nézem a filmeket."

"Kidolgozott kérdés-válasz gyűjteményt olvasok."

Ezek a tanulási módok lehetnek hasznosak, de csak kiegészítésképpen. 

A nyelvtanulásnak tulajdonképpen egy titka van: azt tudod igazán, amit tudsz használni. 

Ha teljesen passzív módon tanulsz, akkor annak passzív tudás lesz az eredménye is. 

Hallasz valamit, esetleg nagyjából megérted, de nem tudsz rá reagálni, mert azt csak valakivel lehet gyakorolni. 

Talán Te is mondtad már magadnak, hogy: 

"Jövőhónapban nekiállok." ( Aztán abban a hónapban éppen sok dolgod volt.) 

"Januárban úgyis indul az új év, tiszta lappal kezdünk, neki fogok állni."  (Januárban éppen történt valami rendkívüli.)

"Na jó, nyáron úgyis lesz időm, akkor nagyon nekiállok. Már letöltöttem egy applikációt a mobilra." (Csak éppen nyáron minden fontosabb volt.)

Mondogathatja ezt egy középiskolás, aki mikor először kellene, hogy útbaigazítást adjon egy túristának, rájön, hogy nem tud megszólalni. Mondogathatja egy 11.-es, aki tudja, hogy nyelvvizsga nélkül nem tud majd bekerülni a felsőoktatásba. De mondhatja az is, aki azért nem kapja kézhez a diplomáját, mert nem tette le a nyelvvizsgát még az előző időszakban. Nagyon sok felnőtt is mondogatja, aki már csinált sok éve nyelvvizsgát, de nem tud továbblépni szakmailag, mert nem aktív a nyelvtudása.  Esetleg új életet kezdene külföldön, de erőfeszítés neki megszólalni is. 

Elárulok egy titkot. A halogatás és a vele járó belső feszültség, kifogások, mentegetőzések másoknak, mindig sokkal több energiát visznek el, mintha nekiállnánk és megoldanánk az adott problémát. 

Egy nyelvet meg lehet tanulni akár 1 év alatt - intenzíven - vagy 2-3 év alatt, ha kevés időt tudsz ráfordítani. Ez még mindig sokkal kevesebb idő, mint az a sok hosszú év vagy akár egy fél élet, amíg valaki halogatja a tanulást és frusztrálja saját maga visszavetettsége. 

Onnantól kezdve, hogy nekifogsz, elindultál az úton és sínen vagy.

Egy felnőttnek megvan az az előnye, hogy sajátmaga tűzi ki a céljait és nem valaki másért, hanem sajátmagáért kezd neki a nyelvtanulásnak. Élettapasztalata, véleménye van a dolgokról, kifejlett logikai készsége és saját motivációja. Nem itt fog először elgondolkozni azon, hogy "mi a napi rutinom?" vagy "hogyan írjunk egy baráti levelet?". Rengeteg olyan tanítványom volt az elmúlt években, aki kételkedéssel fogott hozzá a tanuláshoz, hogy vajon felnőttként meg lehet-e tanulni, sokkal korábban kellett volna, nem-e maradt le valamiről. De mindenki, aki kitartó volt 1-1,5 év alatt eljutott egy magabiztos, jól használható szintre és ma már természetes számukra, hogy használják a nyelvet akár munka, utazás vagy bármilyen esemény alkalmával, ahol csak szükséges. 

  Mindenképpen. Különösen, ha a célnyelvhez közel eső rokonnyelvben vagy otthon. 

A mi anyanyelvünk távol esik a legtöbb európai nyelvtől. Ez egyrészről azt jelenti, hogy különlegesek vagyunk. :-) Illetve azt is, hogy kicsit nehezebb nekünk megtanulni angolul, mint például egy német anyanyelvűnek. Viszont az első idegennyelv megtanulása után a második már lényegesebben könnyebb, mert addigra átláttuk a nyelvi struktúrákat és sok szókincsbeli hasonlóságot is felfedezhetünk. Így, angol-német esetében valójában csak az elsővel kell megbirkózni, a második sokkal gyorsabban megy. 

Mindkettőnek más előnyei vannak. 

Annál hatékonyabb a tanítás nem lehet, mint a magánóra, ahol 1 tanár 1 diákot tanít. 

Viszont, ha nem fér bele az életedbe a kötöttség ezzel kapcsolatban, akkor ez az alternatív módja a tanulásnak is eredményez fejlődést. Hogy mennyit veszel ki belőle, az Rajtad múlik! :)

A 8 évnél kisebbeknek magyarul is problémába ütközik az írás, vagy olyan alapvető nyelvtani fogalmak, mint: alany, állítmány, szórend. Tehát ilyen korban tulajdonképpen csak hallás alapjáni tanulás történhet, ami nem túl hatékony. 

Viszont amennyiben igyekvő, érdeklődő, kíváncsi gyermekről van szó, érdemes már kisiskolás korban elkezdeni a nyelvtanulást vele. Az a típusú gyermek, aki élvezettel tanul, nem kell például otthon sem unszolni, hogy legalább a házifeladatát írja meg, nyitott és fogékony, alapvetően már 8-10 éves korában alkalmas rá hogy egy idegennyelvet elkezdjen elsajátítani. 

A1-től C2-ig van egy egységes skála a nyelvtudás szintjének jelölésére. 

·                            A1-kezdő szint 

·                            A2-alapfokú nyelvvizsga szintje

·                            B1-haladó szint

·                            B2-középfokú nyelvvizsga szintje 

·                            C1-felsőfokú nyelvvizsga szintje

·                            C2-anyanyelvi szint 

A stúdióban minden újonnan érkező tanítványnak felmérem a tudásszintjét, hogy alapvetően tisztában lehessünk a tudásával és hogy annak megfelelően tanulhasson utána.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hétvégi órák nem hozzák meg az eredményeket; hiszen pihenésre, magánéletre, feltöltődésre a legtöbbeknek ilyenkor van idejük. 

Például nekem is! :) 

Hétköznap 9.00 - 19.00 óra között bármikorra lehet időpontot egyeztetni. 

Hivatalosan bejegyzett és nyilvántartott nyelvtanárként számlát ki tudok állítani 

papírformátumban vagy elektronikusan is.